Egy kis helytörténet (Szank, Móricgát, Kiskunlacháza és környéke)

Néhány dolog, amit összeszedtem,

Szank, Móricgát, Kiskunlacháza történetéről

Móricgát honlapjáról: http://moricgat.hu

Szank honlapjáról: http://szank.hu

Kiskunlacháza honlapjáról: http://kiskunlachaza.hu

és más forrásokból... lásd alább.

Pétermonostora.

Pétermonostora. Kisközség a kiskunfélegyházi járásban, a budapest–szegedi vasútvonal közelében. Lakosainak a száma 860, a kik mind magyarok s róm. kath. vallásúak. Lakóházak száma 169. Postája, távíró és vasúti állomása Pálmonostora. Területe a XIII. század első felében Csongrád vármegyéhez tartozott. 1347-ben Becsei Tőttös mester birtoka, a ki ebben az évben tiltakozott az ellen, hogy itteni részbirtokait Csegrei Illés fiai Márton és Mihály elfoglalják. Határait 1359-ben járta meg a budai káptalan, Nagy Lajos király rendeletére, mely alkalommal Pál fia Miklós és Illés fia Márton, régi jog czímén átveszik e birtokokat. 1374-ben az aradi káptalan a Szeri Pósafiakat iktatja be e helység birtokába. 1411-ben Zsigmond király rendeletére, a kalocsai káptalan Göallyai Györgyöt, János fiát és rokonait iktatta be Pétermonostora, Pálmonostora és Móriczgáttya birtokába. 1488-bon Zeleméri Mihály birtokában találjuk. 1848 előtt a Kecskés, Faragó és Szücs családok voltak a helység földesurai. Jelenleg őrgróf Pallavicini, 115Sándornak és Szathmáry Józsefnek van itt nagyobb birtoka. A határban találtak bronzkori régiségeket, karpereczeket és gyűrűket, melyek a kiskúnfélegyházai városi múzeumba kerültek. A községhez tartoznak: Lehegő, Bikahegy és Zádor tanyák. A helység eddigi neve Alsó-Puszta-Péteri volt, jelenlegi nevét 1900-ban, belügyminiszteri rendelettel állapították meg.

/Borovszky: PPSKK vm./

Szank.

Szank. Nagyközség a kiskúnfélegyházai járásban. Lakossága 2891 lélek, a kik mind magyarok, s róm. kath. és ref. vallásúak. A lakóházak száma 530. Postája helyben van, távírója és legközelebbi vasúti állomása Jászszentlászló. E helység csak az újabbi időben keletkezett. Azelőtt, mint pusztát, a kunszentmiklósiak bírták. A róm. kath. templom 1898-ban, a református 1907-ben épült. Jelenleg Rácz István, Lippay János, Bazsa Mihály és Forczek József a helység legnagyobb birtokosai. A lakosság községi hitelszövetkezetet tart fenn. A községhez tartozik Móriczgát puszta, mely 1411-ben Móroczgáta (utóbb Móriczgáttya) néven önálló helységként szerepel és ekkor Göallyai János fia György birtoka volt.

/Borovszky: PPSKK vm./

Laczháza.

Laczháza a kecskeméti szék kirendeltségének látszik csupán, de valószínűleg egykor magának Kuthennek székhelye volt. Állítólag IV. (Kún) László nyári lakása is itt állott és itt folytak volna azok a tivornyák, a melyek az Árpádkori történet egyik leggyászosabb lapját töltik meg. Oklevélileg már a XIII. század első negyedéből igazolható, a mikor Fejérvár tartozékának mondatik. 1320-ban Izsófalva volt a neve, utóbb 1376-ban Szántó néven szerepel. Kiegészítő része volt Herbartháza. Laczháza, vagyis inkább Laczkháza néven kb. 1425-től szerepel. Földjei és pusztái voltak: Csókás, Kátó, Jakabháza és Móriczgáttya.

A kúnság eladása.

A redemptió.

A török hódoltság után a Kis-Kunságot Pest vármegyéhez csatolták, mert annyira elpusztult, hogy önálló közigazgatásra nem volt alkalmas. 1685. után azonban ismét függetlenítették magukat a vármegyétől és igyekezték régi önállóságukat megőrizni. 1703-ban nagy csapás nehezedett reájok. A bécsi udvari kincstár, hogy szorult helyzetén segítsen, az egész Jászkunságot eladta a német lovagrendnek. Ez ellen a törvénytelen intézkedés ellen nagy erélylyel szóllaltak fel a karok és rendek az 1709-iki és az 1712-iki országgyűlésen. A bécsi udvar végre is belátta, hogy a kedélyek lecsillapítására tennie kell valamit és 1712 május 23-iki leírattal beleegyezett, hogy az ügyet országos bizottság vizsgálja meg. Ez a bizottság, a melybe a bécsi udvar nyolcz tagot és az elnököt küldte ki, az országgyűlés pedig csak négy taggal volt képviselve, kimondotta, hogy az egész Kunság és így a jászkunok koronai javak és elidegeníthetetlenek és hogy előbbi mentességeikbe és szabadságaikba visszaállítandók. Az ügy azonban csak 1745-ben nyert befejezést, a mikor Mária Terézia kimondotta, hogy a kunok visszanyerik szabadságukat, kiváltságos jogaikat, szabadbirtokaikat, de váltságúl 580,000 forintot tartoznak lefizetni.

E váltság-összeg arányos beosztása czéljából a Kunság minden városa, községe és pusztája megbecsültetett és az Almásy János főkapitány elnöklete alatt 1746 nov. 24-én tartott jászkunsági közgyűlés e becslést el is fogadta.

E becslés szerint a Kis-Kunság becsértékét összesen 193,150 frtban állapították meg, a mely összegből a dorosmai kerületre 11,800 frt esett, míg a többi, a vármegye területén fennállott kún községek között következőkép oszlott meg: Halas város becsültetett 24200 frtra, Fejértő puszta 8000, Fürjes puszta 4000, Balota puszta 4000, Zsana puszta 3200, Tajó puszta 3000, Bodoglár puszta 4500, összesen tehát 49400 frtra. – Félegyháza becsültetett 12100 frtra, Kisszállás puszta felerésze 2750, Galambos puszta 5000, Ferenczszállása 7000, Csóklyos puszta 6000, összesen tehát 32850 frtra. – Majsa becsültetett 4000 frtra, Ágasegyháza 2500, Kigyós puszta 1500, Jakabszállás negyedrésze 2250, összesen tehát 10250 frtra. – Fülöpszállás becsültetett 9700 frtra, Kisbalázs puszta fele 2000, Jakabszállás negyedrésze 2250, Kerekegyház harmadrésze 3333 33 1/3 drra, összesen tehát 17283 frt 33 1/3 dénárra. – Szabadszállás becsültetett 12100 frtra, Bösztör puszta fele 3000, Jakabszállás fele 4500, Kisbalázs fele 2000, összesen tehát, 21600 frtra. – Kunszentmiklós. becsültetett 12900 frtra, Bösztör fele 3000, Bábony 7500, Szank 5000, Orgovány 8500, Kerekegyház hatodrésze 1666, 66 2/3 drra, összesen tehát 40066 frt. 66 2/3 drra. – Laczháza becsültetett 3600 frtra, Kátó puszta 2000, Csókás 2000. Jakabháza 300, Móriczgáttya 2000, összesen tehát 9900 frtra.

Mária Terézia halála után II. József császár, határozott ígérete ellenére, a Kunság önállóságát ismét megszüntette s a Nagykunságot a nagyváradi, a Jászságot és Kiskunságot a pesti terület hatósága alá helyezte. Viszont az 1789 91-iki emlékezetes országgyűlés visszaállította a kunok szabadságát.

Végre az 1876-iki 33-dik t.-cz. 1. §-a 17., 18. és 19. pontjai a jászkunok önálló törvényhatóságait végleg megszüntette és a Kiskunságot, Dorozsma kivételével, örökösen Pest vármegyével egyesítette.*

/Borovszky: PPSKK vm./

A kiskun járásban Szentlászlón a Kornis cs. (1407); Kerekegyházán a Dávidházi és Kerekegyházi családok s ez utóbbiak magvaszakadtával a Brezai Horváth és a Kisvárdai Várdai családok (1484); Bábonyon a Bábonyi (1487) és Szúnyogh (1487); Laczházán a Szántai Laczkok; Jakabházán a Jakabháziak (1429) és a Gutori Nagyok (1507), Móriczgátján a Mórháziak (1464).

/Borovszky: PPSKK vm. , Középkori birtokos családok a vm. területén/

300Ilyen átköltözködésekkel növekedett meg Nagykőrös és Kecskemét, Vácz és Visegrád, talán maga Buda és Pest is. Nagykőrös és Kecskemét igen diplomatikusan jártak el. Ők ugyanis a beköltözködni kivánó falusi nép érdekében valóságos bérleti szerződésre léptek a ziámetek és timárok birtokosaival. Igaz, hogy ez rendesen utólagosan történt, a mikor a falu népe már eltávozott s a hűbér, legalább egyelőre, értéktelenné vált. Ily módon megnövekedett az alföldi városok lakossága, de megnövekedett határuk is. A nagykőrösi krónika szerint például a város pusztái lettek: Kara, Kocsér (ma Jászapáti), Törtel, Lajos (ma Berényé), Mise, Mikebuda, Újszász, Tetétlen, Nyársapát, Örkény, Vatya, Poltharasztja, Kakucs, Inárcs, Besnyő, Jenő és más pestmegyei falvak.*

Így jutott Kecskemét is nagyszámu pusztához. Övé lett Tatárszentgyörgy, Ágasegyháza, Borbásszállása, Kerekegyháza, Köncseg, Páka, Félegyháza, Kisszállása, Ferenczszállása, Zomok, Jakabszállása, Matkó, Orgovány, Péteri, Csöngöle, Szentlászló, Móriczgáttya, Szank, Bene, Örkény, Újfalu és Majsa.* A mint látjuk, úgyszólván mindmegannyi ziámet és tímár.

/Borovszky: PPSKK vm., Török világ a vm.-ben/

Vasut-tervek.

A vármegye törvényhatósága tetemes áldozatokat hoz a vasútügy fejlesztése érdekében, a mi mellett bizonyít az, hogy a már meglevő sűrű vasúthálózat mellett egész sereg új helyi érdekű vasútvonal van engedélyezés alatt és ezek legtöbbjét részvényjegyzéssel, anyagilag is támogatja a vármegye. A tervbe vett vasútvonalak legnagyobbrésze rendes nyomtávú és gőzüzemű, de van közöttük néhány villamos üzemű is. Ez idő szerint a következő helyi érdekű vasútvonalakra adott engedélyt a kereskedelemügyi miniszter:

Baja, Hajós, Kalocsa és Dunapataj között.

Baja, Bajaszentistván, Nemesnádudvar, Hajós és Kiskőrös között.

Heves, Jászapáti, Jászmihálytelek, Jászberény és Nagykáta, esetleg: Jászberény, Jászfelsőszentgyörgy, Szentlőrinczkáta, Tóalmás, Kóka és Sülysáp között.

Czegléd, Tápiószentmárton, Tápióbicske és Nagykáta között.

183Monor, Gomba, Bénye, Káva, Pánd, Tápióbicske, Tápiószentmárton és Nagykáta között.

Kecskemét, Orgovány, Szabadjakabszállás, Bugacz, Móriczgát, Szank, Kiskunmajsa, Mérges, Ötömös, Átokháza, Tompa és Szabadka között.

/Borovszky: PPSKK vm./

Puszták szerzése.

Míg a hódoltság alatt Kecskemét egyre fejlődött s népessége a város kiváltságos helyzete miatt jobban kibírta a törököktől kirótt terheket, mint apró szomszédai, melyek a mohácsi vész után egyre pusztultak s lakosaik Kecskemétre huzódtak. A város viszont azon volt, hogy az elpusztult környékbeli helységek török földesurait megmentse a szökött jobbágyok visszahurczolásának gondjaitól és az elhagyott vagy elpusztult községek területeit bérbe vette. Már az 1562–1563. évi török kincstári adóösszeírások szerint, a kecskemétiek Páka, Ágasegyháza, Köncsög, Félegyháza és Monostor pusztákat bírták haszonbérben. Az ugyanez évi összeírások szerint Kisbalázs és Karafalvak is Kecskeméthez tartoztak. (Velics-Kammerer: Török Defterek I. 149–166.) 1601-ben Kecskemét, Tatárszentgyörgy határát is bírta, évenként fizetvén a haszonbért mind a török iszpahiáinak, mind a magyar földesúrnak. Igy jutott lassanként Kecskemét a szomszéd pusztákhoz, mint Borbásszállása, Kerekegyháza, Kisszállása, Ferenczszállása, Zomok, Jakabszállása, Matkó, Orgovány, Péteri, Csöngöle, Szentlászló, Móriczgátja, Szank, Bene, Lajos Mizse, Örkény, Ujfalu, Vacs. Szer helység határát, mely 1640 táján szintén elpusztult, 1642-ben vették a kecskemétiek zálogba. Ez évben Kecskemét már hat kun pusztát is bírt haszonbérben, melynek élvezetében 1649-ben Pálffy Pál nádor meghagyta a várost. 1677-ben pedig még kilencz kun pusztát vett a város bérbe a pozsonyi kamarától, de e mellett a törököknek is kellett fizetnie, mivel ezek is megkívánták a magukét.

/Borovszky: PPSKK vm./

Vasut.

A budapest–szegedi vasutvonalon utazva, Nagykőrös elhagyása után Kecskemét nagy terjedelmű határába jutunk, melyben az első nagy állomás Katonatelep. Azután a város főpályaudvarába érünk, melynek számos sínpárján tehervonatok állanak és a tágas állomásba egész sereg helyiérdekű vasút fut be. A budapest–szegedi vasútvonal Czegléd–Kiskunfélegyháza közötti szakasza 1853 szeptember 3-án nyílt meg. Az első helyi érdekű vasút volt a kecskemét–fülöpszállási, melyet 1895 október 10-én adtak át a közforgalomnak. 344A rákövetkező év október 3-án a kecskemét–tiszaugi vonalat nyitották meg, mely a Tisza felé nyitja meg a közlekedést. A kecskemét–lajosmizsei vonalat 1905 január 15-én helyezték üzembe és igy a város kettős összeköttetést nyert a fővárossal. Ebből a szakaszból Kisnyirnél ágazik ki a kerekegyházi vonal, melyet egy nappal később, 1905 január 16-án nyitottak meg. A város belterületén van három állomás: Kecskemét pályaudvar, Alsópályaudvar és Máriaváros; a külterületeken 14 állomás és 16 megállóhely. A város az utóbbi két évtized alatt egy millió koronát költött helyiérdekű vasutakra. Ujabban még a következő két h. é. vasút építése van tervbe véve: Kecskemét, Orgovány, Szabadjakabszállás, Bugacz, Móriczgát, Szank, Kiskunmajsa, Mérges, Ötömös, Átokháza, Tompa és Szabadka; továbbá Budapest, Soroksár, Alsónémedi, Bugyi, Felsőpeszérpuszta, Középpeszérpuszta, Középadacspuszta, Dinnyéshalom, Felsővári major, Vágójárás, Kisnyir és Kecskemét között.

/Borovszky: PPSKK vm./

Péter-monostora. Poss. Peturmonustra et Palmonustra in comitatu Chongradiensi. (1347: Zichy okmt. II. 228.) E két helységet Maróczgátá-val együtt új-adományúl adja 1411-ben Zsigmond király a Győaljaiaknak. – Ma Péteri, Monostor és Móriczgát szomszédos puszták őrzik e falvak emlékét Félegyháza környékén dél felé. (Pesty, Helyn. I. 126., 220. 221.) Pétermonostora – tán részben – 1488-ban a Zelemérieké. (Lelesz. elench. statut. ) Ugyanitt benczés monostor is állt. (Mikor?)

/Csánki Dezső: MO tört. földrajza a Hunyadiak korában, Csongrád megye/

Móriczgátja, puszta, szabad Jász és Kun kerületekben, Laczháza birja. Mintegy közepén van egy csaknem hozzá járulhatlan posványság, s e körül jó kaszállók.

/Fényes Elek: MO geográfiai szótára/

h) Zomokszállás – hol fekvése sok ideig ösmeretlen volt; azonban Pestmegye 1690-ki összeirásában a kún puszták között találjuk Zomok vagy Galambos-Mariczgátja; e szerint a mai félegyházi Galambos és laczházi Móriczgáti puszták hajdan együtt Zomokszállás nevet viseltek.*

/Gyárfás István: A Jász-Kunok története, … II. Ulászló alatt 1490-1516/

1642-ik évi kora tavasszal Eszterházy megujitotta tilalmi rendeleteit a szegediek ellen, kiket ezen erélyes intézkedések oda kényszeritették, hogy május 24-én a m. kamarához folyamodtak azon panaszszal, hogy 228Eszterházy erőhatalommal el akarja venni, „régi szent királyok és császárok által“ városuknak adott „nömös földüket“ jelesen: Majsát, Ülést, Kömpöczöt, Alsó- és Felső-Csengelét, Átokházát, Móriczgátját, Bodoglárt, Mérgest, Bugaczot, Alsó- és Felső-Monostort, Beneszállását, Asszonyszállását, Csólyost, Taját; s ha ezen pusztákat elveszi, akkor akár városukat is neki hagyják, mert a török igáját is szenvedik, s oly inségben vannak, melyet az előtt se nem láttak, se nem tapasztaltak, könyörögnek tehát a kamarához oltalomért; jelentvén azt is, hogy Gombkötő János szintén reájok irt, hogy a kamara neki ujabban ispánságot adott, hogy ez való-e, nem tudják

/Gyárfás István: A Jász-Kunok története, …1629-1657/